ingatag ingatlan

Resource Ingatlaninfón jelent meg egy "hiánypótló" írás a különböző ingatlanipari funkciókról és azok angol elnevezéséről. A szakmában 20 év után is keverednek a különböző „management” fogalmak: Facility, Property, Asset Management. Sajnos az írás csak egy szempontból vizsgálja a feladatkörök egymásra épülését: a klasszikus felállást írja le, amikor a béringatlan (bériroda, bérraktár, üzletközpont) egy ingatlanalap tulajdonában van, azt egy Asset Manager kezeli, a bérlői kapcsolattartást, újra-bérbeadást és az üzemeltető (Facility Management) cég instruálását pedig a Property Manager cég végzi.

Van azonban egy másik aspektusa is az ingatlangazdálkodásnak, amikor a „végfelhasználó” szemszögéből nézzük a feladatokat. A Facility Management már rég túllépett az „ingatlan” és az „üzemeltető” fogalmakon, nem véletlenül definiálja magát a szakma mint „létesítménygazdálkodás” és aki „létesítménygazdálkodik”, az a „létesítménygazda”. A Magyar Létesítménygazdálkodási Szövetség a létesítménygazdálkodást, összhangban a CENT TC 348 „Facility Management” európai szabványbizottság meghatározásával, az alábbi módon definiálta:

„Létesítménygazdálkodás (facility management, facilities management)
A létesítménygazdálkodás egy szervezeten belül a munkahely és a munkavégzés szükségleteihez kapcsolódó belső szolgáltatások iránti kereslet és kínálat menedzselése a szervezet stratégiájának figyelembe vételével.”

Ez definíció messze túlmutat az ingatlankezelés, üzemeltetés klasszikus meghatározásán. Azon alapul, hogy egy szervezet (vállalat, intézmény stb.) működéséhez különböző belső szolgáltatások szükségesek, amiknek ugyan központi eleme az ingatlan (akár bérelt, akár saját tulajdonban van), de ide tartozik a catering, a (autó) flottakezelés, vagy akár a rendszergazdai teendők is. Egy kis cégnél –valljuk be – ügyintézői szinten ez a titkárnő kezében van, míg stratégiai szinten az első számú vezető dönt. Nagy vállalatnál már külön szervezetet hoznak erre létre, és valamilyen formában stratégiai szinten képviselteti magát ez a funkció.  Egy kis cégnél papíron, excel táblákban tartják nyilván az adatokat, egy nagy szervezet esetében pedig már komoly adatbázis rendszert kell működtetni. Egy közepes vállalkozásnál még mindenki tudja, hogy milyen céges autóik vannak és hol, milyen ingatlanjaik vannak, egy nagyvállaltnál már azt se tudják, hány db ingatlanuk van. Ebben az esetben a rendszereknek, a nyilvántartásoknak és a „gazdálkodásnak” stratégiai szerepe van.

Úgy tűnik, az ingatlanüzemeltetőknek érdemes megtanulniuk golfozni, ez (is) derült ki egy a múlt héten megrendezett létesítménygazdálkodási kerekasztal beszélgetésen.

Az ingatlanüzemeltetők gondját-baját bemutató előadás során hangzott el egy sztori, ahol egy nagy nevű osztrák ingatlanfejlesztő ahelyett, hogy az előadó (magyar) cégét bízta volna meg, inkább -a sztori szerint -egy osztrák  golftársa cégének "adta" az üzletet. A döntés háttere önmagában nyilván nem a szép birdiek voltak (ha voltak, erről nem szólt a fáma), hanem a magyar üzemeltetési szakma állapota, imidzse. Alapvetően egy 22-es csapdában találták magukat a szakma magyar képviselői, ahol a megrendelők egyetlen paraméterre versenyeztetik őket, a minél alacsonyabb árakra. Ezeket az árakat a cégek egy része adóelkerüléssel vagy a szolgáltatási színvonal csökkentésével éri el. Így azok a cégek vállalják el a megbízásokat, akik nem tudnak, nem akarnak minőséget produkálni. Ennek következménye -az előadó szerint-  az, hogy a külföldi megbízók (a magyar modern bériroda, bérraktár állomány nagy része külföldi alapok tulajdonában van) nem bíznak a magyar üzemeltető cégekben és inkább a külföldi szolgáltatókat fogják előnyben részesíteni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hogyan tud ezen a problémán a golf segíteni?

A golf azon kevés sportok egyike, ahol az egyébként intenzív testmozgás közben nem liheg az ember, van arra lehetőség, hogy a 18 szakasz végigjátszása során megismerkedjünk flight társunkkal. Egy labda kereséses, a szép drive-ok, putt-ok, mentések közös "megünneplése" összehozza az embereket. Sokkal könnyebb így kapcsolatot kiépíteni, megismerni egymást mint -mondjuk -  a kosár- vagy focilabda kergetése közben. A golfetikett, a "gentle(wo)man" szemlélet közel áll az üzleti kultúrához, ahol az adott szó számít, a kölcsönös előnyökön alapuló hosszú távú megállapodások alapján kötnek üzletet a felek. Az az ember, aki játék közben is állandóan vitatja a másik fél döntéseit, aki folyton beleszól a másik játékába nem kellemes üzleti partner. Az az ember, aki a pályán "úriemberként" viselkedik, megvédi az igazát, de nem erőlteti akaratát a másikra, nem veszekedik a bíróval, azzal szívesen kötnek másik is üzletet. Bizony a pályán kimutatja mindenki a foga fehérjét.

A másik lehetőség a megismerkedésre és a mélyebb megismerésre a klubélet. Az angol "club", ahová csak úriemberek tehették be a lábukat szivarozni, kártyázni, barátságot és üzletet kötni az előzménye a mai golfkluboknak.  Ha valaki tag az én klubomban, az benne van a "bizalom körében". Márpedig a bizalom kulcsszó az üzleti életben, a legjobban megírt szerződés sem tud megmenteni a rosszhiszemű csalóktól, a szalmailag inkompetensektől, az állandóan ígérgetőktől. Ha tehetem csak olyan partnerrel kötök üzletet, akiről feltétezhetem, hogy teljesíti vállalásait, úgy, akkor, ahogy és amikorra "megígérte" a szerződésben. A klubélet, a versenyek utáni kártyapartik, a szivar melletti beszélgetések, épp ezen bizalmat képesek felépíteni (vagy leépíteni) adott esetben.

Látok olyanokat is, akik visszaélnek a bizalommal. Azért csatlakoznak egy klubhoz, azért járnak le a klubházba (bár ritkán jutnak tovább, hiszen végiggyalogolni 18 lyukat kész időpocsékolás), hogy minél több vevőt szerezzenek. Miután "hosszú" három hónap után sem sikerül behálózni az elegendő számú ügyfelet, csalódottan hagyják abba a golfot. Szerencsére. Ők nem értették meg, hogy a bizalmat csak lassan lehet felépíteni, de gyorsan lehet elveszteni. A partneri viszony kiépítése nem hónapok, hanem évek kérdése. Évek kellenek ahhoz, hogy 400 tag összekovácsolódjon, kialakuljon az "A" csapat és "B" csapat, a senior és junior válogatott. Ahol ez már kialakult, oda pedig időbe telik bekerülni. Van olyan klub, ahol ez elé  formális akadályokat is állítanak (2 meglévő tag ajánlása, csak kihalásos alapon lehet bejutni etc), van ahol a tagsági csak pénzbe kerül, de igazi, bennfentes tagnak lenni -ahhoz sok szivart kell elszívni, konyakot meginni és közösen örülni a birdie-knek.

Ahogy a fenti példa is mutatja azonban megéri az idő és energia befektetés, már csak azért is, mert a golf önmagában is egy csodálatos sport, ahogy mondani szokás: fejleszti a testet és a lelket. Megtanít fókuszálni, hosszú távon gondolkodni, felelősséggel dönteni. Hiszem azt, hogy jobb emberré, jobb sportolóvá és jobb üzletemberré válunk általa. Nosza rajta, ingatlanüzemeltetők, tessék golfozni!

 

Ez a bejegyzés megjelent a golfportálon a golfiskola blogon.