ingatag ingatlan

Értekezés a magyar ingatlanpiacról, trendekről. Ingatlanfejlesztés, -hasznosítás, -üzemeltetés. Szereplők, szemlélet, sztorik.

Blogger

Oszd meg a Facebookon!

Kövess a Twitteren!

Portfolio

Friss topikok


 


Facility manager –e vagy?
 
Kezdjük az elején, mi a tök a facility management? Erre a kérdésre 100 ingatlanosból 99 rávágja, hogy ingatlanüzemeltetés, majd kissé leereszkedő mosollyal hozzáteszi: „Tudod…Goooondnoook…” A maradék 1 fő, (na, ő járt létesítménygazdálkodási képzésre a patinás BME épületébe) és büszkén rávágja, hogy a Létesítménygazdálkodás az egy szervezet támogató tevékenység, amit a létesítménygazda (facility manager) irányít.
Bizonyítékul, hogy nem én találtam ki, citálom a CEN- EU friss ropogós szabványát (merthogy van ám FM szabvány, sőt lesz még 6 másik!):
„A létesítménygazdálkodás nem más, mint egy szervezet meghatározott belső folyamatainak az integrációja. Célja a főtevékenység támogatása és hatékonyságának javítása kölcsönösen elfogadott szolgáltatások nyújtásával, és azok folyamatos fejlesztésével. A létesítménygazdálkodás egy szervezeten belül a munkahely és a munkavégzés szükségleteihez kapcsolódó belső szolgáltatások iránti kereslet és kínálat menedzselését jelenti, a szervezet stratégiájának figyelembe vételével.”
A 90-es évek közepén a vállalat-gazdaságtan órán, amikor a marketinget akarta a tanárunk bemutatni, azzal kezdte, hogy felírta a táblára
 
MARKETING ≠ REKLÁM
 
Ezt ma már nem kell magyarázni, de a létesítménygazdálkodás körüli definíciós polémiák még mindig nem zárultak le. Ezért hadd vegyem elő volt tanárom módszerét:
 
LÉTESÍTMÉNYGAZDÁLKODÁS ≠ ÉPÜLETÜZEMELTETÉS
 
Ha csak az angol verziónál maradunk az előbbi az FM, utóbbi pedig a BS (Building Services), ami ugyebár sem közelről, sem távolról nem fedi egymást. A létesítménygazda azon dolgozik, hogy a annak a szervezetnek, amely részére a szolgáltatásokat szervezi a szervezet stratégiai céljainak és alapvető képességének legmegfelelőbb szolgáltatásokat nyújtsa (ill. szerezze be a piacról), legyen ez épület vagy bármely más ingatlan (területmenedzsment, irodák, raktárak bérlése vagy építése és üzemeltetése), autó (flotta menedzsment), bútorok, egyszerűbb IT eszközök, irodaszerek, vagy akár étkezés (catering). Az épületüzemeltető pedig a korszerű menedzsmentismeretekkel rendelkező XXI. századi gondnok.
 
AM-PM-FM: Hogy is van ez?
 
A multinacionális ingatlanügynökségek hierarchizálása alapján terjedt el a fenti szentháromság, amit egyre inkább nehezebb kiverni a fejekből. Láttam már olyan cikket is, ami „tudományosan” definiálja és félreinformálja a szakmát.
Az AM/PM/FM piramis alapja a béringatlan piacnak azon sajátossága, hogy ezen ingatlanok többsége alapok tulajdonában áll, amelyek a befektetési tevékenységüket tekintik stratégiai tevékenységnek és költséghatékonysági okokból a számukra csak „asset-nek” (cash flow-t termelő eszköznek) hívott ingatlanok hasznosítását és üzemeltetését kiadják szakcégeknek, többnyire ügynökségeknek. Az ingatlanalap munkatársa végzi az Asset Management-et, a főleg bérlőmenedzsmentet magába foglaló feladatokat Property Managementnek hívják, míg az ingatlan üzemeltetését –tévesen - FM-nek, .
Ebben a szemléletmódban a piramis csúcsán az Asset Manager áll, aki a legtöbb pénzt visz haza (és ritkán magyar, tegyük hozzá, mivel a nemzetközi alapok egy regionális központból irányítják a kis magyar piacot) és beszámoltatja a PM céget, aki ugráltatja az „FM” céget.
Ha valaki megértette a létesítménygazdálkodás definícióját, akkor itt kiderül, hogy a szakma csúcsán valójában a bérlő létesítménygazdája áll, ugyanis ő az, aki még az Asset Managert is ugráltatja és neki számol be valójában a PM ill. annak „FM” alvállalkozója, aki valójában BS-t, tehát a Building Service-t, az épület üzemeltetését végzi. Ilyen tekintetben az „AM/PM/FM” cégek, menedzserek mind létesítménygazdálkodási szolgáltatók, akik az értékteremtési lánc különböző elemeit képviselik. A bérlő létesítménygazdája meg a király, merthogy mindig a vevő a király. Ugyebár.
 
És a Tied mekkora?
 
Mivel pontos adat nem áll rendelkezésre, csak becsülni tudjuk a létesítménygazdálkodási piac méretét. A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium berkein belül készült egy Nemzeti Létesítménygazdálkodási Stratégia nevű anyag (ez nagy szó, tudtommal Magyarországon csak a logisztikai szakma készített hasonlót!), ami bemutatásra került a HFMC 2009 létesítménygazdálkodási konferencián (www.fmkonferencia.hu) Sajnos a stratégia a tárcaközi egyeztetésen nem ment át, így nem lett hivatalos kormányhatározat belőle, tehát egy nem elfogadott tervezetnek tekintendő.
 Ezen stratégiai anyagban a piac méretét 1500-2000 Milliárd Ft-ra becsülik éves szinten, ami azért valljuk be, megdöbbentő szám, hiszen ez a magyar GDP 7-8%-a, amit a foglalkoztatottak 8-11%-a termel meg! Ha belegondolunk, hogy a létesítménygazdálkodási szolgáltatások jó része alacsony képzettségű humán erőforrást alkalmaz (hogy eufemisztikusan fogalmazzam meg a „tanulatlan ember” kifejezést), akiknek először is munkát adunk, másodszor pedig professzionális szolgáltatásmenedzsmentre oktatunk, akkor már felsejlik mindenki előtt a létesítménygazdálkodás nemzetgazdasági fontossága. Sokaknak ez az egyetlen út a társadalmi beilleszkedésre, sőt felemelkedésre is, ami épp a létesítménygazdálkodási diszciplína elsajátításában rejlik. Kevésbé tudományosan: A takarítás, őrzés-védés, kertészet, stb. mind-mind szakmák, ahol egyrészt az adott szakmát meg kell tanulni, másrészt meg kell tanulni, hogy a vevőért, a vevőnek dolgozunk. Hogy olyan alapvető elvárásokkal kezdjem, mint a munkába fel kell öltözni, meg kell mosakodni, fésülködni (hogy ez még mindig milyen sok embernek magas???), köszönni kell, értelmesen, jól hallhatóan stb.
 
Mi mennyi? - a mérés fontossága a létesítménygazdálkodási szolgáltatásokban
 
A létesítménygazdálkodás operatív szinten „az ördög a részletekben” típusú problémákkal szembesül. A létesítménygazdálkodás nem műszaki kérdés, hanem szolgáltatás menedzsment. Mint a legtöbb szolgáltatási iparágban a jó szolgáltatás alapja a precízen megfogalmazott SLA (Service Level Agreement, szolgáltatási szint(et meghatározó) szerződés). Mindenki tudja, hogy ez mennyire fontos a szakmában, de csak kevesen tudnak jó szerződést írni és szolgáltatási szinteket megfogalmazni. Az elvárt szolgáltatási szintek definiálásához számszerűsíteni kell a szolgáltatást. KPI-okat (Key Performance Indicator –kulcs teljesítmény mutató) kell meghatározni és hozzárendelni a tevékenységekéhez. A KPI-ok teljesülését mérni kell (milyen gyakorisággal, milyen eszközzel, ki és hogyan dokumentálja?), és a mért KPI-ok nem teljesüléséhez következményeket fűzni. Ez lehet egy eszkalációs mechanizmus beindítása (figyelmeztetés, egyeztető tárgyalás stb), ill. különböző szankciók érvényese, kötbér, biztosíték lehívása, végső esetben a szerződés felmondása és kártérítés követelése.
 Nézzünk egy „egyszerű” esetet. Takarítás. Pofonegyszerű, gondolja az egyszeri létesítménygazda, minden nap ki kell takarítani az irodákat, na jó a főnökét naponta kétszer. Fele munka fele pénz, ha a főnök (titkárnője) dühöng, akkor mehetsz isten hírével: van is egy tök jó SLA-m, KPI-okat definiáltam és szankciókat köttetem a nem teljesítéshez. Na jó, de milyen a takarítás minősége? Muszáj minden nap takarítani ahhoz, hogy egy bizonyos tisztasági szintet fenntartsunk? Tehát tevékenység alapú vagy teljesítmény alapú KPI-t határozzunk meg? Ha minőséghez (teljesítmény, eredmény) kötjük, hogyan mérjük és milyen időközönként? Van-e rá eszközünk, időnk, energiánk? Dokumentáljuk? Visszajelzünk a szolgáltatónak? Mondjuk, az asztalnak pormentesnek kell lennie (a por mennyisége meghatározható és egy speciális textillel mérhető), de minden adott pillanatban? 10 percenként? Óránként? Örül a főnök, ha óránként mintát veszünk az asztaláról?
 
Már a tervasztalon elkúrtuk ... Az FM szerepe a tervezés során

Maradva a létesítménygazdálkodás leggyakrabban emlegetett területén, az épületüzemeltetési szolgáltatásoknál gyakran felmerül az „ezt tudja a ház” problémája. A nagyobb magyar vállalkozások egy része, a multinacionális cégek túlnyomó többsége bérelt irodákban dolgoztatja a fehérgalléros állományát. Többnyire építés alatt álló vagy már megépített irodaházakba költöznek, főleg ha kisebb (300-3000 m2) területet bérelnek. Ilyenkor ezen cég létesítménygazdája egy adott helyzettel szembesül, a már megtervezett, megépített házat veszi igénybe mint szolgáltatást (hm, ugye milyen érdekesen hangzik: beton, gépészet, erősáramú berendezések együttese mint szolgáltatás?!), miközben az adott épületüzemeltető cég, amely az épületen dolgozik azzal főz, amije van. A működő, üzemelő épületnél derülnek ki, hogy nincs alpinista rögzítő pont a tetőn a külső nyílászárók tisztításához, a belső átrium üvegtetejének tisztításához is fel kell állványozni az épületet, a gépészet túl kicsi vagy túl nagy kapacitású az adott felhasználáshoz képest. A bejáratról lemaradt a légfüggöny, a recepció a léghuzatba lett tervezve, a beépített készülékek zabálják az áramot. A több ütemben épített épületek eltérő technológiákat tartalmaznak, így nem egységesíthető az épületfelügyeleti rendszer, többféle szoftvert kell betanítani, figyelni és karbantartani. A lépcsőházak és liftmagok eltérő funkciójú épületrészeket kötnek össze és az ügyfélforgalom irányíthatatlan. A hűtés-fűtés rugalmatlan. A méregdrága hiperérzékeny árnyékoló rendszer pont a nagyfőnök beszéde közben záródik, vagy állandóan zárva tart, mert a szélsebesség mindig meghaladja a működéshez megszabott határértéket.
A fentiekből is látszik, hogy a tervezés során nem csak a hatósági, műszaki előírásokat, szabványokat kell betartani, a különböző szakágakat koordinálni, hanem előre gondolkodni és kikérni olyan szakemberek tanácsát, akik tovább látnak az orruknál. és közvetlen gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek.
 
 Merthogy létesítménygazdálkodni okosan kell… 
(Ezen bejegyzés szerkesztett változata megjelent az iroda.hu 2010-es évkönyvében és a Magyar Létesítménygazdálkodási Szövetség honlapján.)
 

 

Címkék: ingatlan elkúrtuk gdp irodaház irodapiac ingatlanfejlesztés facility portfolioblogger ingatlanüzemeltető létesítménygazdálkodás létesítménygazda magyar létesítménygazdálkodási szövetség hmfs bme mti facility management iroda.hu magyar létesítménygazdálkodási stratégia

Szólj hozzá!

(Megjelent a Kismarketing.hu -n)

Nem az alábbi témával kezdtem volna, de sajnos, ennek van most aktualitása.
A vörösiszap kapcsán jelent meg a PR stratéga blogon egy bejegyzés a válságkommunikációról Perlaky-Papp Józseftől. Korrekt, tankönyvi stílusú írás, nekem nagyon szimpatikus: nem eszet oszt, hanem pontokba szedi, kommunikációs szinten hogyan kell kezelni egy katasztrófahelyzetet.
Azt gondolnánk, egy ilyen hatalmas és veszélyes üzem rendelkezik valamilyen vészforgatókönyvvel – ahogy biztosan van is neki, például, hogy melyik ajtón rohanjanak ki a dolgozók tűz esetén. Arra azonban már nincsenek felkészülve, hogy krízishelyzetben ki beszél és mit mond – ám adott esetben ezek az apróságnak és feleslegesnek tűnő dolgok is hatalmas erkölcsi kárt okozhatnak és sok(száz)milliós veszteséget jelenthetnek a vállalat számára.

Egy, a MAL-hoz hasonló jelentőségű cég vezetőinek pedig nem is kellett volna túl sokat gondolkodniuk: egyszerűen felkérnek egy PR szakembert, aki segítségükre van a kríziskommunikációban. Ami nem azt jelenti, hogy elbagatellizálják a problémát és lesöprik a vállukról a felelősséget, éppen ellenkezőleg. Nekik kell a leggyorsabban a lehető legtöbb és legértékesebb információt eljuttatni a sajtó, a politika és minden érintett számára, illetve demonstrálni, hogy mindent megtesznek a kár enyhítése, az okok feltárása és a megoldás érdekében. Ahogy erre – túl későn és nem túl határozottan, de próbáltak is némiképp ellentmondásos kísérletet tenni.

A kisvállalkozások általában nincsenek abban a helyzetben, hogy probléma esetén hívják a PR tanácsadójukat, ám mindenkit érhet baleset, sőt, bárki okozhat balesetet – amelyet az esetek többségében sajnos nem lehet elkerülni, de felkészülni érdemes rá. Nem feltétlen kell az iszapkatasztrófához hasonló méretekben gondolkodni: például egy műhelyben felrobbanhat egy gázpalack, felgyújtva a szomszéd házat, vagy egy irodaépületben hétvégére nyitva maradhat egy vízcsap, eláztatva egy teljes épületet.

Érdemes tehát végiggondolni, hogy egy esetleges válsághelyzet alkalmával ki legyen az, aki a cég nevében megszólal, és ha megtörtént a baj, a blogbejegyzés végén felsorolt 6 pont alapján mit és hogyan nyilatkozzon.

fotó: STOP.HU/Völgyi Attila

Címkék: marketing pr ingatlan katasztrófa kommunikáció stratégia válság kkv kríziskommunikáció mal portfolioblogger vörös iszap kismarketing perlaky papp józsef

Szólj hozzá!

 

Amilyen erővel Kolontárra zúdult a vörös iszap és maró lúgja, olyan erővel bontják le a jogállamiságot és intézményrendszerét Magyarországon. Csak nézek ki a fejemből, hogy mi van??? A menedzserek bibliájával még 16 éves koromban ismerkedtem meg, akkor olvastam el az 1988. évi VI. törvényt " a gazdasági társaságokról". Pár év múlva a törvényt személyesen annak atyjától, Sárközi Tamástól tanultam, hogy aztán gyakorló cégvezetőként számtalanszor fogassam, használjam eszerint élek és dolgozom (azóta már a 2006. évi IV. tv). Ezidáig. Most már hiába lapozom, nem tudom értlemezni a "korlátolt felelősség" fogalmát, és a vezető tisztségviselő felelőssége passzusait. Az alkotmányt nem szoktam forgatni, de úgy tűnik felesleges is, hiszen a "magántulajdon védelme" is már másképp értelmezendő.

 

Alapvetően megrendült a bizalmam a magyar jogrendszerben. Hogy tud épeszű embert ezek után céget alapítani, tulajdonolni? Hogy képes, mer épeszű ember ezek után cégvezetést elvállalni, bármilyen olyan tárgyat, építményt felállítani, felépíteni, üzemeltetni, ami bonyolultabb, veszélyesebb, mint egy műanyag Barbie baba???

 

Bevallom, nekem például fogalmam sincs, hogy statikailag megfelelőek-e azok a falak, amelyeket az én nevemmel ellátott szerződések alapján húztak fel. Közgazdász vagyok, nem statikus. Nem is szeretnék felelni a statikus munkájáért, hiszen kevés olyan voodoo szakma van, mint az övéké. Ráadásul az ingatlaniparban ők olyanok, mint a sámánok (ti.: dont fuck with the wizard). A vezető tisztségviselő felelőssége odáig terjed, hogy a tőle elvárható gondossággal jár-e el az adott helyzetben. Pl. nem építünk házat (gátat stb) statika nélkül, nem bíráljuk felül azt, mégha kétszer annyi betont is ír elő a statikus, mint amennyit a büdzsé elbír stb. A vezető nem hozhat olyan döntést, ami figyelmen kívül hagyja a hatályos törvényeket, rendelteket, hatósági előírásokat stb. Ha ezt megteszi, az persze már adott esetben Btk-s eset, amiért felnégyelés jár (ráadásul az okozott kárért az adott vezető tisztségviselő teljes vagyonával felel), de tessék már azt kivizsgálni, bizonyítani, hogy a tervezők, szakértők, állami hivatalok figyelmeztetései, előírásai ellenére tettek vagy nem tettek valamit a szóbanforgó vezetők!

 

Velem is előfordult, hogy az államtól megvásárolt céget aztán az APEH megbírságolt egy olyan hibáért, ami még az állami éra alatt követet el a cég (ill. annak vezetői). Nem volt mit tenni, a cég fizetett, mint a katonatiszt, de akkor legalább engem nem vittek börtönbe és nem vette át a kormány a cég irányítását. A MAL esetében a 80-as években állami vállalat állami vezetői által meghozott döntéseket kérik számon a mostani tulajdonoson és vezetőkön. Egy olyan kiemelten veszélyes üzemen, amit a hatóság rendszeresen ellenőriz! Ha most olyan okos mindenki és a lehetetlenre is felkészülő katasztrófavédelmi tervet kérnek számon a cégvezetőn, akkor miért nem írták ezt elő (20 éve, 10 éve, 2 hete)? Ha a Nemzeti Nyomozó Iroda ma tudja, hogy annak lennie kellett volna, akkor a környezetvédelmi hatóság miért nem ellenőrizte? Idejében? Vajon a hatóság első embere, az államtitkár (aki ellenőrzi a Hivatalt) is börtönbe megy? Hiszen az ellenőrzés elmulasztása is mulasztás...

 

Hogy ki a goauld a sztoriban, azt mindenki maga döntse el, de hogy én nem szeretnék börtöncellában blogot írni az is biztos. Márpedig ezek után ennek nagyobb a kockázata mint az ötvenes években...

 

(A fenti írástól függtelenül mélységesen együtt érzek a katasztrófa áldozataival, el se tudom képzel ni azt a mérhetetlen szenvedést, fájdalmat amit okozott, okoz nekik ez a szörnyűség. Remélem a valódi felelősöket és bűnösöket a hatóság megtalálja. Remélem, hogy a keresést is elkezdték.)

 

Címkék: ingatlan katasztrófa állam jogállam építőipar gát voodoo goauld statikus mal gondosság portfolioblogger kolontár vörös iszap gt.

335 komment · 11 trackback

Az egyetlen hely Magyarországon, ahol legfelesőbb szinten tanítják a létesítménygazdálkodást, az a BME Mérnöktovábbképző Intézete. Idén novemberben már a 11. évfolyam fog tanulni. Magam is itt végeztem még 2002-ben, az évfolyamtársaimmal azóta is összejárunk. Volt olyan is közülük, akit aztán én kerestem meg állásajánlattal és együtt dolgoztunk. A szakmai kapcsolatok mai napig élőek, amiket a tanárokkal és a hallgatókkal annak idején kialakítottam.

A képzés a Magyar Létesítménygazdálkodási Szövetség égisze alatt zajlik az egyetem szervezésében. Az előadók a szakma krémje. Többek között jómagam is:-) Közgazdaságtant, pénzügyeket fogok idén oktatni leendő létesítménygazdáknak. Mivel a november 25.-i HFMC konferenciára is hasznos és fontos előadással készülök (FM szabványok), ezt is leadom  a hallgatóknak.

Idén a vizsgabizottság tagjaként volt szerencsém megismerkedni a tavalyi hallgatókkal. Felkészültségük, tudásszintjük változó volt, hallhattunk remek, profi előadást, de olyat is, akit nem találtunk  érdemesnek a kettes jegyre sem. A bizottság három hallgatót is újrázásra hívott vissza. Láthatóan nincs esélye annak, aki legalább az alapokkal nincs tisztában.

Miért fontos a Szövetségnek ez a képzés? Mi úgy gondoljuk, hogy magyar KKV-k, ill azon belül a létesítménygazdálkodási szolgáltatást nyújtók nem a tőkehiánytól, magas adóktól vagy az import dömpingtől szenvednek, hanem a tudás, know-how hiányától. Úgy gondoljuk, hogy a magyar KKV szegmens felemelkedése, megerősödése alapvetően a menedzsmenti, szakmai ismereteken múlik. Sokszor alapvető folyamatok, rendszerek hiányoznak. Kevesen járnak külföldi tanulmányutakra, olvasnak (külföldi) szakirodalmat, kevesen dolgoznak (!) szakmai szövetségekben. Tudjuk, hogy nehéz a napi operatív feladatok mellett a munkatársak és a saját képzésünkre odafigyelni, erőforrást, időt teremteni rá, de bizonyossággal állíthatjuk, hogy az a cég, amely nem tanítja be és nem képzi az alkalmazottait a szakmai alapokra, az a cégvezető, tulajdonos, amely nem használja a modern menedzsmentismereteket olyan versenyhátrányba kerül, amit semmilyen adórendszer, EU támogatás stb. nem tud kompenzálni.

 

 

Címkék: oktatás ingatlan kkv képzés portfolioblogger létesítménygazdálkodás magyar létesítménygazdálkodási szövetség hmfs hfmc bme mti facility management

Szólj hozzá!

 

A másodszor megrendezett Létesítménygazdálkodás Világnap (World FM Day) kiemelte a létesítménygazdálkodás döntő hozzájárulását a szervezetek eredményességéhez.
A világ létesítménygazdálkodási (facility management) szakmai szövetségei és szakemberei 2010. június 24.-én gyűltek össze világszerte, hogy immár másodszor ünnepeljék meg a Létesítménygazdálkodás Világnapját és felhívják a figyelmet a létesítménygazdálkodás, mint szakma és üzleti funkció hozzájárulására a nemzetközi üzlet élet eredményességéhez, az épített környezet fejlődéséhez és védelméhez.
A Global Facilities Management Association (Global FM) tagszervezetei (beleértve a Magyar Létesítménygazdálkodási Szövetséget) és mások is nyilvános rendezvényeket tartottak világszerte, hogy felhívják a figyelmet a létesítménygazdálkodás fontos szerepére az üzleti stratégiában, a szervezeti fejlődésben és a környezet fenntarthatóságában.
A Global FM elnöke, Steve Gladwin szerint „Nem számít, ki hogyan ünnepelte a Létesítménygazdálkodás Világnapját és örömmel láttam, hogy a létesítménygazdák, a létesítménygazdálkodási csapatok és a szolgáltató cégek sikeresen éltek a lehetőséggel, hogy kihangsúlyozzák azokat a stratégiai előnyöket, amiket az eredményes létesítménygazdálkodás nyújt a szervezetek és a társadalom számára .”
Nemzetközi szakmai társaságok, többek között az Associação Brasileira de Facilitates (ABRAFAC), az Association des Directeurs et Responsables de Services Généraux (ARSEG), British institute of Facilities Management (BIFM), a Facility Management Association of Australia (FMA Australia), FM-ARENA (der Schweizer Facility Management Verein) a Hungarian Facility Management Society (HFMS), az International Facility Management Association (IFMA) és a South African Facilities Management (SAFMA) tartottak nyilvános rendezvényeket Ausztráliában, Brazíliában, Dél-Afrikában, az Egyesült Államokban és Európa-szerte a Létesítménygazdálkodás Világnapja alkalmából.
A Létesítménygazdálkodás Világnapján számos eseményt rendeztek világszerte, hálózatépítő találkozókat, konferenciákat, panel-beszélgetéseket, szakmai találkozókat, díjátadásokat, ebédeket, video prezentációkat, helyszínlátogatásokat, valamint még sok egyéb társasági és szakmai rendezvényt – a maga módján mind kiemelte a létesítménygazdálkodás jelentőségét.
A Létesítménygazdálkodási Világnap alkalmából adták át a „Global FM Awards for Excellence in Facilities Management” minőségi díjat a kiemelkedő szakmai teljesítményért a létesítménygazdálkodás területén. A díjjal olyan létesítménygazdálkodási iparban dolgozó egyének vagy csapatok erőfeszítéseit ismerték el, akik tevékenyen járultak hozzá a Global FM küldetésének alapját jelentő stratégiák kommunikációjához, alkalmazásához, a mögöttük levő tudás fejlesztéséhez, elősegítik a fenntarthatóságot és döntően javítják a munkavégzés körülményeit.
A „Global FM Awards for Excellence in Facilities Management” díj ezüst fokozatát a thecentre:mk kapta meg,regionális bevásárlóközpont az Egyesült Királyságbéli Milton Keynes szívében, amely régóta közismert volt ügyfélszolgálatának és környezetvédelmi kezdeményezéseinek köszönhetően. Az arany fokozatot a Cisco France kapta, ahol a dolgozók mobilitását teszik az első helyre a hatalmas növekedés és terjeszkedéssel szemben. Az idei platina fokozat a Department for Children, Schools and Families-hez került, az Egyesült Királyság egy volt minisztériumához, amely jelentős lépéseket tett a szénhidrogén-kibocsátás csökkentése és az energiahatékonyság elősegítése érdekében.
A „Global FM Awards for Excellence in Facilities Management” díjainak részletes leírásáért látogassa meg a www.globalfm.org/GlobalFMAward.asp oldalt!
Ha a Létesítménygazdálkodás Világnapjáról többet kíván megtudni, kattintson ide, nézze meg a Youtube videót itt, vagy látogassa meg a World FM Day oldalát! Részletesebb információkért a Global FM-ről látogassa meg a www.globalfm.org oldalt!
(Global Fm és a HFMS hivatalos sajtóközleménye)
 
 

 

Címkék: ingatlan facility portfolioblogger létesítménygazdálkodás létesítménygazda magyar létesítménygazdálkodási szövetség globalfm world fm day

Szólj hozzá!

 

Akármilyen meglepő, nincs hivatalos statisztikai adat a magyar létesítménygazdálkodási piac méretéről. Becslésekkel rendelkezünk, de adatokkal nem. A piaci volumen regisztrálásához ugyanis előbb nemzetgazdasági szinten definiálni kell azon iparágakat és iparági szegmenseket, amelyek adatait a KSH-nak el kellene különítenie.
Emlékeztetőül a létesítménygazdálkodás definíciója:
 
„A CEN TC 348 által kidolgozott MSZ EN 15221-1 szabvány definíciója alapján a létesítménygazdálkodás nem más, mint egy szervezet meghatározott belső folyamatainak az integrációja. Célja a főtevékenység támogatása és hatékonyságának javítása kölcsönösen elfogadott szolgáltatások nyújtásával, és azok folyamatos fejlesztésével.
A létesítménygazdálkodás egy szervezeten belül a munkahely és a munkavégzés szükségleteihez kapcsolódó belső szolgáltatások iránti kereslet és kínálat menedzselését jelenti, a szervezet stratégiájának figyelembe vételével. A létesítménygazdálkodás elengedhetetlen alapeleme, alapvető funkciója minden szervezetnek. A létesítménygazdálkodás célja a szervezet belső szolgáltatásaival való gazdálkodás, az erre szolgáló erőforrások (energia, személyek) optimalizálása, a körülményekben és lehetőségekben történő változásokhoz való hatékony és hatásos alkalmazkodás.
A létesítménygazdálkodási funkció gazdálkodási felelősséget jelent, ezt az üzleti funkciót magát nem lehet kiszervezni, csak a létesítménygazdálkodási szolgáltatások előállítását és üzemeltetését.”
 
Mivel pontos adat nem áll rendelkezésre, csak becsülni tudjuk a piac méretét. A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium berkein belül készült egy Nemzeti Létesítménygazdálkodási Stratégia nevű anyag (ez nagy szó, tudtommal Magyarországon csak a logisztikai szakma készített hasonlót!), ami bemutatásra került a 2009-es Létesítménygazdálkodási Konferencián (sajnos a stratégia a tárcaközi egyeztetésen nem ment át, így nem lett hivatalos kormányhatározat belőle, tehát egy nem elfogadott tervezetnek tekintendő).
 
Ezen stratégiai anyagban a piac méretét 1500-2000 Milliárd Ft-ra becsülik (éves szinten), ami azért valljuk be, megdöbbentő szám, hiszen ez a magyar GDP 7-8%-a, amit a foglalkoztatottak 8-11%-a termel meg!

 

Címkék: budapest ingatlan ingatlanpiac bevásárlóközpont irodapiac facility bérlakás bériroda portfolioblogger ingatlanüzemeltető létesítménygazdálkodás magyar létesítménygazdálkodási szövetség

Szólj hozzá!

 

Mikor érdemes irodaház fejlesztésbe kezdeni? 400.000 m2 bérbeadásra váró irodaterület van Budapesten. Mégis, akkor miért már most?
 
Az ingatlanpiac ciklusai jó leírhatóan alakulnak. Egy adott időszakban a fejlesztők erős keresletet éreznek egy termékre (maradjunk a bériroda piacon, de ugyanez érvényes az eladásra épített lakásoknál is vagy a bérraktár piacon), ezért felkutatják a megfejleszthető telkeket, elindítják a tervezést, megszerzik az építési engedélyt. Összeállítják a marketing mixet, majd ezzel a paksamétával bemennek egy (de inkább) finanszírozó bankhoz, ha megvan a fejlesztési hitel indítják a kivitelezést és a bérbeadást. Ha ezt gyorsan lezongorázták, akkor 1 éven belül a piacon van a termék. Eközben a fejlesztő cég tulajdonosai, a bankok risk menedzserei, az általuk felkért értékbecslők és szakértők elemzik a piacot. Mindenki múltbéli adatokból táplálkozik, a közelmúlt bérbeadottságát, üresedési rátáját, és a legfrissebb trendeket „elemzik”. Ha a közelmúlt (úgy mint az elmúlt 1 évben) negatív, depressziós, túlkínálatos, akkor nem engedélyezik a projektet. A tulajdonosok el se indítják, a bankok csak többlet biztosíték mellett vagy egyáltalán nem hitelezik meg, az értékbecslők leértékelik a telek és a projekt értékét. Ha a közelmúlt pozitív, magas „net take-up” –pal (új bérbevétel, az újrabérbeadást, hosszabbítást nem számolva), emelkedő bérleti díjakkal, csökkenő üresedési rátával, akkor a bankok is mosolyognak, az értékbecslők magasabbra árazzák a projektet, az ügynökségek ódákat zengenek a piacról. Közben a fejlesztők pedig tömegesen készítik elő a kínálatot növelő fejlesztéseket, amik a jövőben, amikorra piacra kerülnek már csak a túlkínálatot növelik, szellemházak lesznek a bérlőre váró piacon.
 
Mit lehet itt tenni? A megoldás az anticiklikus és az egyedi fejlesztések. Az anticiklikus fejlesztést könnyű leírni, annál nehezebb megvalósítani. Egy általános depressziós hangulatban kell meggyőzni a tulajdonosi testületet, a bankokat, a bankok risk menedzsereit, az ügynökségeket és az értékbecslőket arról, hogy érdemes elindítani a fejlesztést a válság ellenére –sőt éppen azért! Hiszen a 2012 –es átadású projektnek ma kevés konkurenciája lesz a piacon. Addigra a ma üresen álló házakat részben bérbeadják, részben elavultnak fognak számítani, így egy alacsony intenzitású versenyben kell jól szerepelni a terméknek. A meggyőzés rendkívül nehéz válság idején a legtöbb szereplő kockázatkerülő magatartást tanúsít. A multik vezetői óvják a széküket és a likviditásukat menedzselik. Aki viszont rugalmasan tud reagálni és kreatívan tud gondolkodni, az elsőként  léphet ki az új termékével a piacra, megelőzve a tömeges piacra lépést és az újabb túlkínálatot.
 
Az egyedi fejlesztések pedig a differenciáló stratégiával kerülhetnek nyerő helyzetbe. Az „unikum” terméknek az irodapiacon válság idején is van helye, hiszen egyediségével a versenytársak elől happolhatja el a bérlőket.

 

Címkék: budapest ingatlan stratégia válság fejlesztés ingatlanpiac iroda tőke irodaház lakáspiac irodapiac ingatlanfejlesztés irodaprojekt differenciáló bériroda portfolioblogger projektfinanszírozás

2 komment

Resource Ingatlaninfón jelent meg egy "hiánypótló" írás a különböző ingatlanipari funkciókról és azok angol elnevezéséről. A szakmában 20 év után is keverednek a különböző „management” fogalmak: Facility, Property, Asset Management. Sajnos az írás csak egy szempontból vizsgálja a feladatkörök egymásra épülését: a klasszikus felállást írja le, amikor a béringatlan (bériroda, bérraktár, üzletközpont) egy ingatlanalap tulajdonában van, azt egy Asset Manager kezeli, a bérlői kapcsolattartást, újra-bérbeadást és az üzemeltető (Facility Management) cég instruálását pedig a Property Manager cég végzi.
Van azonban egy másik aspektusa is az ingatlangazdálkodásnak, amikor a „végfelhasználó” szemszögéből nézzük a feladatokat. A Facility Management már rég túllépett az „ingatlan” és az „üzemeltető” fogalmakon, nem véletlenül definiálja magát a szakma mint „létesítménygazdálkodás” és aki „létesítménygazdálkodik”, az a „létesítménygazda”. A Magyar Létesítménygazdálkodási Szövetség a létesítménygazdálkodást, összhangban a CENT TC 348 „Facility Management” európai szabványbizottság meghatározásával, az alábbi módon definiálta:
„Létesítménygazdálkodás (facility management, facilities management)
A létesítménygazdálkodás egy szervezeten belül a munkahely és a munkavégzés szükségleteihez kapcsolódó belső szolgáltatások iránti kereslet és kínálat menedzselése a szervezet stratégiájának figyelembe vételével.”
Ez definíció messze túlmutat az ingatlankezelés, üzemeltetés klasszikus meghatározásán. Azon alapul, hogy egy szervezet (vállalat, intézmény stb.) működéséhez különböző belső szolgáltatások szükségesek, amiknek ugyan központi eleme az ingatlan (akár bérelt, akár saját tulajdonban van), de ide tartozik a catering, a (autó) flottakezelés, vagy akár a rendszergazdai teendők is. Egy kis cégnél –valljuk be – ügyintézői szinten ez a titkárnő kezében van, míg stratégiai szinten az első számú vezető dönt. Nagy vállalatnál már külön szervezetet hoznak erre létre, és valamilyen formában stratégiai szinten képviselteti magát ez a funkció.  Egy kis cégnél papíron, excel táblákban tartják nyilván az adatokat, egy nagy szervezet esetében pedig már komoly adatbázis rendszert kell működtetni. Egy közepes vállalkozásnál még mindenki tudja, hogy milyen céges autóik vannak és hol, milyen ingatlanjaik vannak, egy nagyvállaltnál már azt se tudják, hány db ingatlanuk van. Ebben az esetben a rendszereknek, a nyilvántartásoknak és a „gazdálkodásnak” stratégiai szerepe van.

 

Címkék: ingatlan iroda property management bevásárlóközpont catering facility asset bériroda portfolioblogger ingatlanüzemeltető létesítménygazdálkodás létesítménygazda magyar létesítménygazdálkodási szövetség flottakezelés

2 komment

Úgy tűnik, az ingatlanüzemeltetőknek érdemes megtanulniuk golfozni, ez (is) derült ki egy a múlt héten megrendezett létesítménygazdálkodási kerekasztal beszélgetésen.
Az ingatlanüzemeltetők gondját-baját bemutató előadás során hangzott el egy sztori, ahol egy nagy nevű osztrák ingatlanfejlesztő ahelyett, hogy az előadó (magyar) cégét bízta volna meg, inkább -a sztori szerint -egy osztrák  golftársa cégének "adta" az üzletet. A döntés háttere önmagában nyilván nem a szép birdiek voltak (ha voltak, erről nem szólt a fáma), hanem a magyar üzemeltetési szakma állapota, imidzse. Alapvetően egy 22-es csapdában találták magukat a szakma magyar képviselői, ahol a megrendelők egyetlen paraméterre versenyeztetik őket, a minél alacsonyabb árakra. Ezeket az árakat a cégek egy része adóelkerüléssel vagy a szolgáltatási színvonal csökkentésével éri el. Így azok a cégek vállalják el a megbízásokat, akik nem tudnak, nem akarnak minőséget produkálni. Ennek következménye -az előadó szerint-  az, hogy a külföldi megbízók (a magyar modern bériroda, bérraktár állomány nagy része külföldi alapok tulajdonában van) nem bíznak a magyar üzemeltető cégekben és inkább a külföldi szolgáltatókat fogják előnyben részesíteni.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Hogyan tud ezen a problémán a golf segíteni?
A golf azon kevés sportok egyike, ahol az egyébként intenzív testmozgás közben nem liheg az ember, van arra lehetőség, hogy a 18 szakasz végigjátszása során megismerkedjünk flight társunkkal. Egy labda kereséses, a szép drive-ok, putt-ok, mentések közös "megünneplése" összehozza az embereket. Sokkal könnyebb így kapcsolatot kiépíteni, megismerni egymást mint -mondjuk -  a kosár- vagy focilabda kergetése közben. A golfetikett, a "gentle(wo)man" szemlélet közel áll az üzleti kultúrához, ahol az adott szó számít, a kölcsönös előnyökön alapuló hosszú távú megállapodások alapján kötnek üzletet a felek. Az az ember, aki játék közben is állandóan vitatja a másik fél döntéseit, aki folyton beleszól a másik játékába nem kellemes üzleti partner. Az az ember, aki a pályán "úriemberként" viselkedik, megvédi az igazát, de nem erőlteti akaratát a másikra, nem veszekedik a bíróval, azzal szívesen kötnek másik is üzletet. Bizony a pályán kimutatja mindenki a foga fehérjét.
A másik lehetőség a megismerkedésre és a mélyebb megismerésre a klubélet. Az angol "club", ahová csak úriemberek tehették be a lábukat szivarozni, kártyázni, barátságot és üzletet kötni az előzménye a mai golfkluboknak.  Ha valaki tag az én klubomban, az benne van a "bizalom körében". Márpedig a bizalom kulcsszó az üzleti életben, a legjobban megírt szerződés sem tud megmenteni a rosszhiszemű csalóktól, a szalmailag inkompetensektől, az állandóan ígérgetőktől. Ha tehetem csak olyan partnerrel kötök üzletet, akiről feltétezhetem, hogy teljesíti vállalásait, úgy, akkor, ahogy és amikorra "megígérte" a szerződésben. A klubélet, a versenyek utáni kártyapartik, a szivar melletti beszélgetések, épp ezen bizalmat képesek felépíteni (vagy leépíteni) adott esetben.
Látok olyanokat is, akik visszaélnek a bizalommal. Azért csatlakoznak egy klubhoz, azért járnak le a klubházba (bár ritkán jutnak tovább, hiszen végiggyalogolni 18 lyukat kész időpocsékolás), hogy minél több vevőt szerezzenek. Miután "hosszú" három hónap után sem sikerül behálózni az elegendő számú ügyfelet, csalódottan hagyják abba a golfot. Szerencsére. Ők nem értették meg, hogy a bizalmat csak lassan lehet felépíteni, de gyorsan lehet elveszteni. A partneri viszony kiépítése nem hónapok, hanem évek kérdése. Évek kellenek ahhoz, hogy 400 tag összekovácsolódjon, kialakuljon az "A" csapat és "B" csapat, a senior és junior válogatott. Ahol ez már kialakult, oda pedig időbe telik bekerülni. Van olyan klub, ahol ez elé  formális akadályokat is állítanak (2 meglévő tag ajánlása, csak kihalásos alapon lehet bejutni etc), van ahol a tagsági csak pénzbe kerül, de igazi, bennfentes tagnak lenni -ahhoz sok szivart kell elszívni, konyakot meginni és közösen örülni a birdie-knek.
Ahogy a fenti példa is mutatja azonban megéri az idő és energia befektetés, már csak azért is, mert a golf önmagában is egy csodálatos sport, ahogy mondani szokás: fejleszti a testet és a lelket. Megtanít fókuszálni, hosszú távon gondolkodni, felelősséggel dönteni. Hiszem azt, hogy jobb emberré, jobb sportolóvá és jobb üzletemberré válunk általa. Nosza rajta, ingatlanüzemeltetők, tessék golfozni!
 
Ez a bejegyzés megjelent a golfportálon a golfiskola blogon.

Címkék: ingatlan golf portfolioblogger ingatlanüzemeltető létesítménygazdálkodás

1 komment

 

Az eheti Figyelőben jelent meg egy cikk a Pólus Palace csődhelyzete kapcsán a magyar golfpályák pénzügyi állapotáról, a golfpálya beruházások megtérüléséről. Továbbgondolva az írást, én némileg árnyaltabban látom a képet.
 
Valóban, a golfpálya-építés alfája és omegája az ingatlan maga. Mint minden ingatlanpiaci terméknél, ebben az esetben is a „lokáció,lokáció,lokáció” az elsődleges (valamint másodlagos és harmadlagos)tényező. A helyszínválasztás mellett az ingatlan jogi funkciója alapvetően meghatározza a telek árát. A cikk 3-8 milliárd Ft-os bekerülési árral számol, ami mellett valóban soha meg nem térülő beruházás a golfpálya építés. Ezért hiba fejlesztési területet vásárolni! Fejlesztési terület alatt olyan telket értek, ami az érvényes szabályozási terv szerint ipari, kereskedelmi vagy lakóövezetbe tartozik, így jelentős fejlesztési potenciállal rendelkezik. Az ilyen telek m2 ára vidéken 3-10.000 Ft, a budapesti agglomerációban 10.000-30.000 Ft, de a kiemelt területek ára akár 100.000 Ft-ig is felmehet. 70 ha-ral számolva (18 lyukas pálya esetében) 2-7 milliárd Ft, illetve 7-20 milliárd Ft-os sávokat kapunk. Ellenben, ha mezőgazdasági területet veszünk, ezen árak töredékével kell számolni. Természetesen nem kis munka (és kockázat) átminősíteni sport-rekreációs övezetbe az adott területet, de megéri...
 
A golfpálya-építés (durva- és finom tereprendezés, pályastruktúrák kialakítása, akadályok építése, fairwayek és greenek kialakítása, öntözőrendszer kiépítése, füvesítés etc.) 20-30 millió Ft-os beruházás lyukanként. A klubház kialakításfüggő, egy kisebb klubház recepcióval, szociális helyiségekkel, irodával, kis golfüzlettel 200-300 m2, ami 40-60 millió Ft. Impozánsabb angol klub, étteremmel, szivarszobával stb. ennek többszöröse. A pályatervezés is jelentős tétel, főleg, ha ennek során marketingszempontok is érvényesülnek. Több híres versenyző (Greg Norman, Jack Nicklaus, Tiger Woods)adja a nevét pályatervekhez, ami a néhány tízmilliós tervezési díjat több százmilliósra növeli. Nem véletlenül Dubaiban és más Közel-Keleti pályákon találkozunk ezekkel a ikonokkal a leggyakrabban. Hozzá kell tenni, hogy üzleti szempontból jó befektetés a „névre” költeni, mivel ezek a pályák a legnagyobb invesztíció mellett a legnyereségesebbek is. Persze, nem félek attól, hogy Magyarországon Greg Norman fémjelezte pályák fognak épülni, nálunk még az ő nevével sem lenne nyereséges egy ilyen beruházás...
 
A golfpálya-üzemeltetés kiadási oldalán a legjelentősebb tétel a pályafenntartás. A „greenkeeping” egy speciális szakma, rendkívül gép- és anyagigényes (vegyszer, fűmag, öntözővíz, etc.). Még „low budget” projekt esetén is évi 50 millió Ft, de prémium minőséghez ennek többszöröse szükséges. A klub személyi kiadásai (menedzsment, recepció, sales&marketing, rendezvényszervezés, kisegítő dolgozók) hasonló nagyságrendet képviselnek. Marketing - ugyebár szabadon választott, de el nem hagyható tétel, hasonlóan az adóhoz, ami tőlünk nyugatra nem szabadon választható.   
 
A bevételi oldalon a cikk szerinti 10.000 golfozóval még nem számolhatunk – sajnos, a felével sem - , így egy pénzügyi befektető vagy banki finanszírozó szempontjából egyáltalán nem mondható alacsony kockázatúnak egy golfprojekt. A golfklub menedzsmentjének küldetésként kell felvállalnia a rendszeres sport népszerűsítését, a „golfszerelem” terjesztését, emellett előítéletekkel kell megküzdenie, szemléletet formálnia. A feladat viszont rendkívül hálás, mivel a golfozó hűséges „törzsvevő”: tagságit vált, cseréli, fejleszti a felszerelését, bekapcsolódik a klubéletbe (ez az üzleti terv „food&beverages” során jelenik meg). A törzsvevőnél – üzleti szempontból - csak egy jobb fogyasztó van, az aki ingyen „salesesként” működik, márpedig a golfozó már csak ilyen: ha jól érzi magát valahol, akkor minden barátját elcibálja a klubba, sőt a születésnapját is odaszervezi, gyerekét juniorprogramra íratja be, feleségét (férjét) társát is ráveszi, hogy golfozzon, végül már a céges partyk is golfpályán kötnek ki... Szóval a golfklub menedzsmentjének meg kell teremtenie a kínálathoz a saját keresletét, miután ez sikerül egy jól kalkulálható, folyamatos és újratermelődő bevétellel lehet számolni, ami a már a banki ADSCR-mutatót is kellemes, 1,2 feletti magasságban tartja.
 
Ami a kiegészítő beruházásokat illeti, van példa ellene is, mellette is. Európa golfpályáinak zöme önálló beruházás, és köszönik szépen jól vannak. Azon komplex projektek esetében, ahol a golfpálya egy nagyobb, többfunkciós fejlesztés részét képezi, ott a golf az alapberuházás megtérülését növeli. Sokszor magát az ingatlant sikerült ezzel felülárazni (lakások, „villapark” etc.). A KPMG felmérése szerint európai átlagban 30%-kal drágábban tudták eladni a pálya melletti ingatlanokat. Más esetben a pálya olyan beruházási elem, ami a „sport és rekreáció” funkciót, mint kiegészítő szolgáltatást jeleníti meg a fejlesztési területen, ezzel kielégítve a helyi önkormányzat „kötelező zöldfelület” előírását is egyben.
 
Tehát érdemes-e pályát építeni? Általános recept nincs, mindenesetre a későbbi problémák megelőzése érdekében már a projekt tervezésekor a valós lehetőségeket és veszélyeket kell számba venni. A pálya végülis egy üzleti vállalkozás, és már a terület kiszemelésekor el kell dönteni, hogy valóban benne van-e a pénztermelés képessége.

 

 

A bejegyzés megjelent a golfportalon és a golfiskola blogon.

 

Címkék: ingatlan golf tiger woods golfpálya ingatlanfejlesztés kpmg portfolioblogger adscr

Szólj hozzá!

 

Apró kis hírecske a net mélyéről: Veszítettek az építési vállalkozók: nem lehet jelzálogot bejegyezni a megrendelő ingatlanjára. Amilyen rövidke hírrel jelent meg az Alkotmánybíróság hétfői döntése, olyan nagy hatással van ez az ingatlanfejlesztésre.
Minden banki finanszírozású ingatlanfejlesztő nyakán ott volt az pengeéles szamurájkard, elég egy 100.000 Ft-os vita a (rosszhiszemű) vállalkozóval és az élve törvényi jogával pusztán a szerződés bemutatásával (!) jelzálogot jegyezhetett be a fejlesztő ingatlanára. A Földhivatalnak sem tiszte sem lehetősége nem volt, hogy elbírálja, jogos-e az igény, az elszámolási vitában, kinek van igaza stb.
 
 Kérdezhetnénk persze, hogy kit zavar egy jelzálog az ingatlanon, attól még a tulajdonjog vitathatatlanul a beruházóé, de sajna a világ nem így működik. Az ingatlanfejlesztés alfája és ómegája a finanszírozás. A fejlesztésben tőkét befektetni, csak nagyobb tőkeáttétellel éri meg, amihez külső –banki hitel szükséges, a bank pedig az az állatfaj, amelyik nem szeret kockázatokat futni, márpedig a (fejlesztési) projekthitel egyszerre többet is hordoz magában: szabályozási, piaci és teljesítési kockázatot. Nem elég, hogy ezekkel együtt kell élnie a banknak, de 2007 óta még a fent említetett jelzálog-bejegyzési  kockázat is nehezítette a projektek finanszírozását. A bank legfontosabb fedezete ugyanis maga az ingatlan, amin más terhet, követelést nem visel el, mivel az nehezíti -csőd vagy nemfizetés esetén – az ingatlan értékesítését.
Az elmúlt két évben befagyott projektfinanszírozásnak jót tesz ez a jogszabály-változás és ezzel külföldi befektetők felé is egy szebb arcunkat mutathatjuk: mégis csak van jogbiztonság Magyarországon és a tulajdonjog szentsége itt is érvényesíthető.

 

Címkék: ingatlan jelzálog földhivatal ingatlanfejlesztés portfolioblogger alkotménybíróság projektfinanszírozás

Szólj hozzá!

 

 
Előre bocsájtom, nem tisztem igazságot tenni, nem ismerve az ügy részleteit, azt a –bizonyára – több méternyi irathalmazt, amit át kell tekinteni egy ilyen ügy vizsgálatakor. Lehet, hogy az Ablon valóban csak „lenyúlta” a szomszédot, de az is lehet, hogy a szomszéd volt „török átok” (osztatlan közösben lenni mindig veszélyes).
Az viszont előrelépés a magyar igazságszolgáltatási gyakorlatban (eltekintve most a konkrét ügy azon kárvallottjaitól, akik nem tehetnek semmiről, hiszen egy betongyár vétlen alkalmazottai, akiket szívből sajnálok), hogy elismeri és pénzzé konvertálja azt a kárt (majd meg is ítéli a fejlesztőnek), amit egy harmadik szereplő egy ingatlanfejlesztés hátráltatásával okoz.  Miért is fontos ez? Az ingatlanfejlesztés kockázatos iparág, ennek megfelelően az equityre (a tulajdonosok által biztosított saját tőkére) magas hozamot kell fizetni. Az én hüvelykujj szabályom szerint egységnyi befektetett tőkére egységnyi hozamot tud egy fejlesztő fizetni, ami azt jelenti, ha gyorsan dolgozik és a telek megvásárlásától a felépített, bérbeadott ingatlanprojekt értékesítéséig nem telik el több mint három év, akkor egy tisztességes 30%-os éves hozamot tud adni a tulajdonosoknak. Ebből a gyors számolásból látszik, hogy az időfaktornak rendkívül nagy szerepe van. Ha a 3 év 5 év vagy még több, akkor már a hozam nem is annyira tisztességes és elkezd konvertálni a kevésbé kockázatos iparágak elvárt hozama felé, ami azt jelenti, hogy a tulajdonos rossz döntést hozott, máshova kellett volna vinnie tőkéjét (ill. a menedzsment rosszul teljesített, nem a tulajdonosi érdekeknek megfelelően járt el). Persze sokan ilyenkor felhördülnek, hogy ki az isten az a „tulajdonos”, akinek az érdekeit így szem előtt kell tartani, legyen már türelmes, ha ilyen gazdag, felesleges pénze van stb. Lehet iylen demagógul hozzáállni, de nem érdemes. Sok esetben a tulajdonosok nyugdíjalapok, befektetési alapok, akik a „zátlagember” pénzét kezelik, amiből a „zemberek” nyugdíja lesz: Ön mit szólna hozzá, ha kiderülne, hogy azért lesz fele a nyugdíja, mert az alap, amely kezelte megtakarításait, olyan fejlesztésbe tetet a pénzét, amelyet egy xy szervezet, szomszéd stb. önkényesen megakadályozott abban, hogy a fejlesztést végigvigye?
Mélységesen egyetértek azzal is, hogy ugyanez a fejlesztő nekiment a zuglói önkorinak (itt is hangsúlyozom, hogy nem ismerem a konkrét ügyet, nem tudom, kinek van „igaza” és nem is kívánok a felek felett ítélkezni).
 Tudom, hogy az a pesti közhely, hogy az ingatlanfejlesztők megkenik az önkormányzatokat és egy kis (nagy) boríték ellenében bármit el lehet intézni, de a tapasztalatom az, hogy a bürokratikus túlszabályozás, az állandó módosítások, nehezedő előírások miatt inkább egy „problémafaktor”, mint segítség a helyi hatóság. És igen, azt is fel kell ismerni, hogy ha (és amennyiben) egy önkormányzat visszaél az engedélyeztetési jogával, akkor az kárt okoz a fejlesztőnek és azt meg téríteni.

 

 

Címkék: ingatlan zugló tőke hozam ingatlanfejlesztés ablon equtiy

3 komment

 ..olvasható a portfolio.hu-n, és más gazdasági portálokon, újságokban. Az utóbbi időben egyre több baráti, üzleti beszélgetésben került elő a KKV –k helyzete Magyarországon, a vállalkozók hozzáállása, eredményessége ill. sikere, sikertelensége.

 
A 2009-es év kétségkívül nem egy sikerév volt a statisztikák szerint, ami nem is csoda, hiszen megszorítások, 6%-os GDP visszaesés kísérte azt a válságot, amit „1929 óta nem élt meg a világ”. Nos, a világ lehet, hogy nem, de kis hazánkat a rendszerváltás tranzíciós válsága jobban megviselte. Pedig abból a válságból jól jöttünk ki, kialakult egy olyan-amilyen, de mégis vállalkozói réteg, kis- és nagytőkések, az egész ország marketinget és értékesítést tanult. A 80-as, 90-es évek magyar vállalkozója találékony, munkaszerető és sikeréhes volt (talán adókerülő, talán trükköző, de legalább gondolkodó). Ma úgy látom, hogy miközben a negatív értékekből nem veszítettünk, a pozitívak eltűnőben vannak.
 
Összegyűjtöttem néhány gondolatot a KKV tulajdonosok, cégvezetők számára:
 
  • stratégia: Elemezd a piacod, a tevékenységed! Ki/mi a célpiacod? Hogyan tudod meghatározni? A célpiacodnak hány cég értékesít, szolgáltat? Mit nyújtanak ők a vevőiknek és mit tudsz Te nyújtani? Miben tudsz jobb lenni? Árban? Szolgáltatásban? Határidőben? Valóban mindent megtettél, hogy a vevőid elégedettek legyenek Veled?
  • marketingkommunikáció: A válságnak van egy jó oldala ebből a szempontból, drasztikusan csökken a reklámköltés és ezzel a reklámzaj. Könnyebb kiemelkedni a szürke tömegből. Kihasználtad ezt a lehetőséget? Kihasználtál minden hatékony marketingeszközt? DM levelek? konferenciák? Közösségi marketing? Csiszoltál a weboldaladon? Gyűjtöttél néhány ezer email címet? Van blogod, facebook oldalad, twitter accountod?
  • HR: kiemelkedő teljesítményre csak kiemelkedő emberekkel vagy képes. Rutin emberektől rutin munkát kapsz. Ha magad nem vagy a legjobb pénzügyekből, marketingből, értékesítésből, akkor keresd meg a szakembereket vagy képezd ki őket. Mennyi időt, energiát fordítottál magad és munkatársaid képzésére?
 
Meggyőződésem, hogy még rengeteg lehetőség áll a magyar KKV-k előtt, csak nem használják ki azokat. Divat lett a körülményekre való hivatkozás (válság, kormány, konkurencia, bankok stb tehetnek róla…). Az építőipart pl rendkívül megviselte 2009es év. Ugyanakkor a mindennapokban azt látom, hogy a cégek nem hajtanak minden megrendelésért. Az extramunka, a speciális körülmények láttán hamar visszakoznak. De ez még a jobbik eset, van akinek még ennél is rosszabb tapasztalatai vannak.

 

Címkék: ingatlan hr facebook stratégia válság twitter kkv építőipar cégvezető közösségi média marketingkommunikáció

Szólj hozzá!

 

 
Január a sajtótájékoztatók ideje. Az ügynökségek, piaci szereplők értékelik a 2009.-es évet, muszáj, mert minden publikáció egy hír, minden hír megjelenés, minden megjelenés plusz találat a googleban. (Most jó nagyot mondtam, remek.) Két fő kérdés köré szerveződnek a hírek, milyen volt 2009, milyen lesz 2010?
 
Nos, szerintem:
 
A 2009-es év sokkal rosszabb lett, mint amit 2007-ben gondoltunk volna, sokkal jobb lett, mint amitől 2008 végén tartottunk. Azért az ominózus 2008. szeptember 15.  (lbcs) után bármi elképzelhető volt: a nagy gazdasági világválságot emlegettük és L, V, W -ről vitatkoztunk. Meg egyáltalán arról, hogy lesz-e miről vitatkozni. Azért ne feledjük a 1929-33 között 9000 bank ment tönkre az Egyesült Államokban, emberek lettek öngyilkosok és a válság következménye volt Hitler és a 2. világégés…
 Ehhez képest a gazdaság köszöni szépen jól van, a „zemberek” sorba állnak az áruházakban, tankolnak a benzinkutakon,   utaznak síelni, és viszik haza az LCD tv-ket. A magyar ingatlanlufi nem pukkadt ki, mert nem is igazán volt ilyen (szerencsére). Spanyol ingatlanlufi, dubaii, na az már igen…nagyot is pukkant. Nézzük meg a kedvencemet, a bérirodapiacot. A válság miatt sok irodafejlesztés leállt (a legtöbb mögül a bank farolt ki, másokat a bérlők hiánya miatt állítottak le), még több el sem indult. Szerencsére…mert mi lett volna, ha nincs válság és rázúdul 2009.-ben további 100-200.000 m2 a piacra? Túlkínálat, amit a piac 5 év alatt sem dolgoz fel! Így meg miről van szó? 2010.-ben átadják a 2009.-ben leállított/halasztott fejlesztéseket. Könnyű évnek biztos nem mondható bérbeadás szempontjából, de a bérlők sincsenek könnyű helyzetben! Ui, az a bérlő, amely 2010.-ben nem választ új lokációt, az 2011-12.-ben már gyenge pozícióban lesz, hiszen a finanszírozás hiánya miatt (a banki elemzők ugyebár múltbéli adatokból dolgoznak, amik magas üresedési rátát és alacsonyabb bérleti díjat mutatnak, azt prolongálva a jövőbe kiemelten kockázatosnak értékelik a bériroda fejlesztéseket) nem indul idén (sem) új projekt, így 2011-12.-ben nem lesz miből válogatni… a bérleti díjak emelkednek…a fejlesztők mosolyognak…

 

 

Címkék: ingatlan sajtó válság fejlesztés irodapiac közvetítők lbcs irodaprojekt bériroda

Szólj hozzá!

 

 
 
A kérdés persze provokatív, mert igenis van valamiféle piaca a bérbe adható lakásoknak. Vidéken az „egyetemvárosokban”, ill. Budapesten is létezik egy –  egy részpiaca a kiadó lakásoknak. Ugyanakkor a választék lehangoló. Tipikus eset: Buda, 70-es években épült társasház, azóta se nyílászáró, se gépészeti berendezések cseréje nem volt, burkolatok, konyha elöregedett, vízóra nincs. (A polgároknak nem telik rá? Vagy nem találják a strangot?)  Mindez egyhavi átlagbérért, plusz rezsi (számla nélkül, naná, polgárék nem adóznak, csak amennyit muszáj).
 
A régi építésű lakások tulajdonosainak is meg kell érteniük: ha a lakásokat a piacra viszik, akkor a piac törvényeinek kell megfelelni. A piacon az ő lakásuk is egy termék. Ahhoz, hogy jó eladható termék legyen, pozícionálni kell. Fel kell ruházni egy „jó termék” tulajdonságaival. Kívánatossá tenni.  (Új burkolat, új kazán, nyílászárók szigetelése, netán cseréje.) Ehhez persze invesztálni kell a nagymama lakásába. Viszont ezzel a „fejlesztéssel”, létrejön a TERMÉK. Ami már eladható, kiadható.

 

Címkék: budapest ingatlan lakás lakáspiac bérlakás gépészet lakás kiadó

1 komment

 

Az ünnepek előtt megnéztem Cameron Avatar című filmjét 3D –ben és leesett az állam. Többször is. Először akkor, amikor az Imaxba próbáltunk vasárnap délutánra jegyet venni, de nem tudtunk, mert elfogyott az összes jegy (utoljára a múlt században ért olyan meglepetés, hogy ne tudtam volna moziba jegyet venni aznap este). Az Alleba még „mezítlábas” 3Dre volt jegy, oda mentünk, teltház… Másodszor az előzetesek alatt, amikor sorra adták le a jövőben filmeket (az Alice 3Dre gondolatban elő is jegyzetem magam), harmadszor pedig a film alatt, amikor kiderült, hogy valóban más élmény olyan filmet nézni, aminek a forgatókönyve, jelenetei tudatosan számolnak a 3D hatásaival és lehetőségeivel. Sokáig a 3D a természetfilmek és a gyerek animációk körül forgott, ezzel a filmmel áttört Hollywood egy szintet, és újraértelmezte a mozit…
Ingatlanpiaci szempontból épp ideje volt. Megmondom őszintén én már leírtam magamban a mozit mint üzletágat (és ezen keresztül mint bevásárlóközpont mágnesbérlőt), mondván,  ahogy a CD/DVDre épülő zenekiadást átalakította (tönkretette?) a peer-to-peer zenemegosztás, a torrent, és az iTunes, úgy a moziipar is hosszan tartó agónia elé néz. Nos, jelentem, tévedtem! A moziipar új üzleti modellt, saját monopóliumot (ld megkülönböztető stratégia) talált, amivel nem tud versenyezni az otthoni házimozi, az ingyenes letöltés és a 999 Ft-ért benzinkúton, hiperben ládából árult DVD.
 

 

Címkék: ingatlan avatar stratégia ingatlanpiac 3d cameron bevásárlóközpont imax alice egyedi irodapiac allee differenciáló moziipar mágnesbérlő

1 komment

 

 
Az Ingatlan és Befektetés 2010. januári számában megjelent egy interjú Demján Sándorral a Trigranit elnökével. A cím pozitív kicsengése ellenére („Közép- Kelet-Európáé a jövő”) néhány megdöbbentő logikai bakugrást véltem felfedezni.
 
Előrebocsájtom, nagyon tisztelem Demjánt, a magyar gazdaságban és azon belül is az ingatlanpiacon betöltött szerepéért, meggyőződésem, hogy nem véletlenül lett a leggazdagabb magyar tőkés. Ezen interjúban azonban olyan állításokat fogalmaz meg, amivel kénytelen vagyok vitatkozni.
A szakmában régóta elterjedt az a nézet,. Hogy a Trigranit „bünteti” Magyarországot, nem itt indítja új projektjeit, Demján „haragszik” Magyarországra. (Apró jelen ennek pl, hogy a honlap magyarul nem, csak angolul, horvátul és oroszul érhető el). Az ominózus interjú is ezzel kezdődik. Demján válasza ugyankor szakmailag teljesen helytálló. Az elmúlt 2 évben Magyarország kockázati felára olyan magas volt, ami lehetetlenné tette a forrásszerzést. Emögött az áll, hogy a nagy volumenű hitelkihelyezés forrását a hazai bankok külföldi (anyavállalati vagy harmadik feles) hitelekből tudják biztosítani. Frankfurtból, Londonból, Milánóból nézve a magyar országkockázat (amit árazni kell a hitelezőnek, amikor határon túli finanszírozást végez) magasabb volt,a mint a régió más államáé: ezt számokban a CDS (credit default swap – ez egy pénzügyi termék, ennek megvásárlásával, gyakorlatilag bebiztosítja magát a hitelező az ország csődje ellen, ennek ára van, amit a CDS-t kibocsájtó bank a biztosítandó hitel százalékában határoz meg: 100 bp=1% felár/év) jeleníti meg. Magyarország CDS felára (euró alapon) 4-6% volt a „vérzivataros” időkben (összehasonlításul ez 2007 előtt 100 bp alatt állt).Miközben más országoké 1-2% alatt maradt még ebben az időszakban is. Ez rendkívül megdrágította a projekthitelezést. (Friss hír: Görögország CDS-e magasabb, mint Magyarországé: „Bokros needed!”)
 
Az ezután következő okfejtés viszont enyhén szólva is megdöbbentő. Demján arra hivatkozik, hogy a magas magyar forrásköltségeknek a túlzott magyar privatizáció az oka, mondván, hogy így nem lenne szüksége Magyarországnak külföldi forrásokra. Arra hivatkozik, hogy „Az energiaszektor, az infrastruktúra és egyéb nagyobb tételek lengyel kézben maradtak, ez pedig lakossági betétekben multiplikálódott”.
 
 
Ezen hosszasan elgondolkodtam, de nem sikerült megértenem a közgazdasági tartalmát. Ha nem privatizáljuk annak idején az erőműveket, akkor a további erőmű beruházásokhoz belső forrásokat (lakossági betétek) vagy külföldi hitelfelvételt kellett volna igénybe venni. Az első elszívta volna a megtakarításokat és a mai beruházásokhoz ugyanúgy külső hitelfelvételre lenne szükség, az utóbbi pedig rendkívüli mértékben megemelte volna az államháztartási hiányt, ami éppenséggel a magyar CDS drasztikus emelkedéséhez vezetett volna.
 
Ezzel szemben az utóbbi évek elszabadult magyar országkockázatát sokkal inkább a magyar gazdaságpolitika 2004 - 2006. közötti hiteltelenségében kell keresni. A sztrádapénzek körüli trükközések, a havonta felfelé módosuló államháztartási hiány bejelentések, az évente tolódó euró bevezetés napról napra rontotta Magyarország nemzetközi megítélését.
 
Demján következő állítása „Az állam arra fog kényszerülni, hogy újabb állami vállalatokat alapítson, ha munkahelyeket akar teremteni” azt vizionálja, hogy visszatér kis hazánkba a szocializmus. Na ettől mentsen meg minket…valaki! Elképzelem, ahogy a képzett magyar csinovnyikok Porter versenymodellét elemezve elhatározzák, hogy beindítják magyar Szilícium-völgyet és megalapítják a magyar Intel-t, Apple-t, HP-t! Érdekes módon ezek a vállalatok nem állami alapításúak (ahogy a Trigranit sem!), hanem kreatív, innovatív, vállalkozó szellemű emberek „alkotása”. Ha már ott tartunk, hogy mit kell tennie az államnak, hogy munkahelyeket „teremtsen” (pl a Trigranit is inkább magyar projekteket indítson), akkor sokkal inkább hiteles magyar gazdaságpolitikára, kiszámítható, tervezhető adókörnyezetre, alacsonyabb munkabér terhekre, kisebb bürokráciára, szolgáltató államra van szükség. Ha már…

 

Címkék: apple ingatlan intel válság fejlesztés állam hp erőmű tőke államháztartási hiány porter trigranit demján sándor cds szilícium völgy ingatlan és befektetés országkockázat sztrádapénz

2 komment

 

Milyen érdekes a magyar (netes) média világa! Az Eston elemzéséről a blog bejegyzésemet már több mint 2 hete megírtam. Azóta a „nem éri meg irodaházat fejleszteni” kifejezés a saját posztomat jelenti számomra. Erre ma tele van a net ezzel a címmel, amit elég furcsa volt viszontlátni. A portfolio.hu –gondolom- megkapta az elemzést az Estontól, feltette a netre, a többi média -köztük az index is - pedig hamar átvette.
 
Jellemző a mai magyar on- és offline sajtóra, hogy az előrecsomagolt konzerv híreket, publikációkat csak némi-nemű átdolgozás, átfogalmazás után, de gyakorlatilag változatlan tartalommal veszik át és teszik közzé.  Hol van az újságírói gondolkodás, elemzés, összehasonlítás? Tézis, antitézis, szintézis? Deduktív logika? Ez az eset még a jobbik fajtához tartozik, hiszen itt kimondottan egy elemzést publikálnak, de amikor egy – egy fejlesztő vagy tanácsadó cég sajtóközleményét, PR cikkét, sőt mi több, hirdetését hozzák le változatlan tartalommal… Attól mindig frászt kapok! Üdvös lenne vitatni, megkérdőjelezni, de legalább kommentálni az egyes (a cégektől maguktól származó) híreket.

 

 

Címkék: média pr ingatlan sajtó elemzés ingatlanpiac iroda eston irodaház irodapiac ingatlanfejlesztés irodaprojekt

2 komment

 

Kovács András barátom megkérdezte a múltkor, „ki mondja meg, hogy mi számít még A kategóriásnak?”. A BIEFnek van egy kategorizálási rendszere, amelyről egy rövid leírás itt található. Eszerint többé-kevésbé objektív és szubjektív tényezők határozzák meg, hogy egy bériroda belefér az A kategóriába vagy nem. Én úgy látom, hogy ez hasonló a „prémium autó” fogalmához. Bizonyára meg lehetne fogalmazni Exceltábla-szerűen a prémium autó fogalmát is (méret, légzsákok, teljesítmény, biztonsági extrák), de közelebb jutunk, ha a designt, presztízs, imázs (de rondán néz ki így leírva) fogalmakat vesszük elő.
 
Mindenesetre az ingatlanok esetében a saját szempontrendszerem a következő:
 
  1. Lokáció: A kiskereskedelemben a hármas alapelv a „lokáció, lokáció, lokáció”. A bérirodák esteében, ugyan a triplázás túlzás, de a szempontok közül mindenképp az első helyen kell említeni. Megközelíthetőség (tömegközlekedéssel, autóval egyaránt), a környezet maga már az első pillanatban eldönti egy bérlő szemszögéből, hogy rajta maradhat-e egy projekt a short listen.
  2. Design: Az épület külső és belső megjelenése, stílusa, az anyagválasztás. Itt az az érdekesség, hogy aki tervezőasztalról választ irodát, valószínűleg el se tudja képzelni, hogy fog kinézni a valóságban a leendő irodája. Ilyenkor segít egy neves tervezőiroda „márkaneve”, ami előre eladj az ingatlant, presztízst biztosítva a projektnek.
  3. Műszaki kiépítettség: Néhány évente még az épülettechnológia is megújul, fejlődik. Nemrég a 2 csöves fancoil rendszer, ma már a 4 csöves a minimum. Az álpadló még ma is divatos bérlőfogó eszköz (rugalmas gyengeáramú kábelezés céljából), pedig a wifi korában már inkább csak az erősáramú kábelezésnek van szerepe. A gépészeti technológia is nagy változások előtt áll, az energiamenedzsment ill energiahatékonyság előtérbe kerülése várható.
  4. Szolgáltatások: Több nyelvű, professzionális és előzékeny recepció, online monitoringolható SLA-n alapuló üzemeltetési rendszer, és a napi életet megkönnyítő szolgáltatói bérlői mix (posta, étterem, bank, ruhatisztító)
 
Ezek persze sokkal inkább szubjektív szempontok, ami alapján nehezebb megmondani, mi tartozik az „A” kategóriába és mi a „B” be, aminek a statisztikák összeállításában van szerepe (ld „2 millió m2”). Én ezzel ugyanúgy vagyok, mint a szállodák csillagaival. A csillagokat kénytelen kelletlen objektív szempontok alapján adják, minthogy kapható-e francia vörösbor, van-e éjjel is catering, vagy a magyar konyhán kívül, megjelennek-e a nemzetközi konyha remekei. Ezzel szemben, ha belépek egy szálloda lobbijába és nem érzem magam „különleges helyen”, akkor felőlem adhatnak akár ausztrál bort is, bizony az csak 4 csillagot érdemel tőlem…

 

 

Címkék: ingatlan design kategória prémium csillag irodaház imázs sla gépészet bériroda lokáció fancoil gyengeáram

Szólj hozzá!

 

 
Beszélgetek az „átlagemberrel” (tudod: akinek statisztikailag 1,99 füle van), elmondom hol dolgozom, 30 mp-en belül jön a kérdés: szükség van még ennyi irodaházra Budapesten???
 
Nézzünk körbe!
 
A közeli Bécs irodaállománya 10 millió m2! Hoppá, ez ötször akkora, mint Budapesté… Na jó, Bécs más, Ausztria központi szerepet játszik a régió gazdaságában, megannyi multi cég régiós központja etc, etc. Rendben, nézzünk egy másik országot, Európa peremén, Portugália. Lisszabon irodaállománya 4 millió m2. Nu, ez már egy ép ésszel felfogható szám, összemérhető a budapesti 2 millióval. Magyarország több szempontból is összehasonlítható Portugáliával. Mindkét ország egy autoriter politikai hatalom és egy tervutasításos gazdaság szorításából menekült lényegében az Európai unióba. Gazdasági tranzíció (rendszerváltás), EU támogatások, politikai instabilitás, rossz ország marketing stb. Lényegében nem tévedünk nagyot, ah azt mondjuk, hogy 10 év alatt utol kell érnünk Lisszabon mai szintjét. Ez 200.000 m2 új irodafejlesztést jelent évente. Teljesen reális szám. Sőt, a B kategóriába lecsúszó régebbi építésű épületekkel ez akár 300.000 m2 is tud lenni (ld előző poszt).

 

Címkék: ingatlan fejlesztés iroda irodaház kétmillió irodapiac bérleti irodaprojekt bériroda

Szólj hozzá!

 

A rövid válasz: Van.
 
A hosszú válasz egy kérdéssel kezdődik, mi is az a kétmillió m2? Évek óta olvasom a különböző elemzéseket arról, hogy közel kétmillió m2 „A” kategóriás bériroda létezik Budapesten (+közvetlen agglomerációban). Annak ellenére, hogy évente 100-300.000 m2 irodaházat adtak át Budapesten valahogy évekig nem sikerült átlépni ezt a küszöböt. Míg végülis tavaly ünnepélyesen átadták a kétmilliomodik m2 díját. Hogy lehet ez? Tisztára, mint a Zénón paradoxon, a teknőcöt nem tudja a nyúl leelőzni, mi meg nem tudjuk átlépni ezt a küszöböt? A megoldás további hatmillió m2-ben rejlik: egyszerűen a 8-10 évvel ezelőtt épült „A” kategóriás ingatlanok sorra csúsznak le a „B” kategóriába, kirostálódnak a piacról. Nem véletlenül végül akkor sikerült átlépni a kétmilliós határt, amikor nem 100-200 ezer, hanem 350 ezer m2 bériroda épült meg egy év alatt.
 
Mi következik ebből? Minden évben 100.000 m2 új bériroda fejlesztés szükséges ahhoz, hogy szinten tartsuk az „A” kategóriás irodaállományt. Ehhez jön hozzá a külföldről Magyarországra betelepülő új cégek, intézmények irodaigénye, a természetes bővülésből eredő irodaigény és végül azon fejlődő cégek irodaigénye, amelyik átpozícionálják magukat és magasabb presztízsű, hatékonyabb, jobb ár-érték arányt nyújtó „A” kategóriás irodaházba költöznek a jelenlegi B-C kategóriából vagy esetleg lakásirodából. (Mindezeket természetesen csökkentik az ellenkező irány hatások: a leépítések, összevonásokból eredő csökkenő irodaigény, a keltre költözés, budapesti cégközpontok megszüntetéséből eredő kiköltözések.)
 
A fentiek eredőjeképpen kb. évente átlagosan 200 ezer m2 új bérirodára stabilan szükség van a budapesti irodapiacon (átlagos EU szintnek megfelelő GDP bővülés esetén). Ha ennek többszöröse zúdul a piacra, az természetesen piacai zavarokat okoz (időleges túlkínálat), amire fejlesztők lassítással reagálnak (egy-két irodafejlesztés leáll, más becsődöl, megint másokat elhalasztanak) és újabb 2-3 év alatt helyreáll a piac egyensúlya.

 

Címkék: ingatlan iroda irodaház kétmillió irodapiac bériroda

2 komment

A minap olvastam az Eston elemzését arról, hogy a magyar piacon megéri-e irodaházat fejleszteni. Az ügynökség volt oly szíves és készített nekünk egy érzékenységvizsgálatot, a bérleti díj, yield mint függő változók, telekár, fejlesztési költség mint független változók figyelembevételével.

 

A „bűvös” hozam bejegyzésben már írtam a yield istenítéséről, itt is erre látunk példát. Mindazonáltal hasznosnak tekinthető a táblázat (bár úgy gondolom, minden olyan fejlesztő, aki már túllépett a „8 év alatt megtérül” típusú „elemzésen” kötelező házi feladatkánt elvégzi a maga érzékenységvizsgálatát), hiszen világosan megmutatja az ingatlanszakma számára, hogy az igazság -ha nem is odaát, de legalábbis a 11-14 eur/m2 bérleti díj és 8-6,5% között van. Nem véletlenül ebben a sávban szóródtak az elmúlt években az A kategóriás ingatlanok bérleti díjai ill. ezeken a hozamokon értékesítették a fejlesztők ingatlanjaikat. Adam Smith láthatatlan keze szépen helyére teszi az árakat, vissza-visszarángatva azokat a költségszint alatti veszteséget jelentő túl alacsony, ill. az extraprofitot generáló túl magas szintektől.

 

Az elemzés címét nem értem ugyanakkor, nekem egyáltalán nem az derült ki belőle, hogy nem éri meg irodaházat fejleszteni Budapesten. Egyrészt 250-400 eurós telekárból indult ki, ami még a válság idején is inkább a túlárazott Váci úti telkekre volt igaz (magam is licitáltam ilyenre 2007-ben, alig akartam elhinni, milyen magasságokba mászott a telkek ára), másrészt miért válság előtti telek vétellel számolnak? Ha a válság alatt már alacsonyabbak a telekárak, akkor abból kell kiindulni, hiszen, ha én ma elhatározom, hogy irodaházat fejlesztek, akkor ma kezdek el telket keresni és a mai telekárakkal kalkulálok. Továbbá az Eston hozamokkal szembeni pesszimizmusát sem tudom osztani, mivel nem kalkulál a fejlesztés időigényével. Ti. ma veszek egy telket, kitalálom a koncepciót, finanszírozást szervezek, megterveztetem, épeng, kiviteli tervek, generálkivitelező tender, kivitelezés, átadás, használatbavételi eng, bérlők beköltözése, fejlesztés cash-flowra állása ciklust végigzongorázom, hol is tartunk? 2012-ben? Ha 2012-ben kiviszem a befektetői piacra a cash flow-val rendelkező projektemet, már újra 7% alatti yieldekkel tudok kalkulálni és máris szép fejlesztői profitot tudok realizálni. Természetesen ilyenkor a pénz időértékét is figyelembe kell venni, a realizált profitot vissza kell diszkontálni a WACC-vel, de kötve hiszem, hogy ne tudnék ígérni 25% alatti hozamot a befektetőim saját tőkéjére vetítve, ami azért 1% alatti EULIBOR esetén rendkívül kecsegetető ajánlat…

 

Szóval, megéri irodaházat fejleszteni?

 

Címkék: ingatlan válság díj fejlesztés smith elemzés ár tőke cash eston profit hozam adam irodaház megtérülés flow bérleti yield irodaprojekt wacc

8 komment

Ingatlanfejlesztők, ha egymás között beszélgetnek, még el se fogy a capuccinóról a hab, amikor elhangzik a „yield” szó, majd vérre menő csatát folytatnak a 7% alatt/felett problematikájáról.

Egyetlen számba sűrítik mindazt a szépséget, térformálást, téglát, üveget, burkolatot, dizájnt, amit egy épület, ingatlan, fejlesztés másnak jelent(het).

 

Mit takar ez a mágikus szám?

 

A klasszikus ingatlanfejlesztő nem bérbeadási céllal fejleszt, nem kívánja a „megfejlesztett” ingatlanát vagyonelemként hosszú távon a portfóliójában tartani, hanem amint bérbe adta az ingatlant mint cash flow-val rendelkező, folyamatos bevételt termelő projektcéget értékesíti.

Az éves bevétel és az értékesítési ár hányadosa %-ban kifejezve, ez a hozam.  Matematikailag az IRR-rel egyezik meg, hiszen mindkettő a befektetett tőke (figyelmen kívül hagyva a tőke forrását) megtérülését mutatja. Ez egy nagyon kényelmes mutatószám, az ingatlanok gyors értékelésére szolgál, nem szükséges taglalni a lokációt, márkanevet, közös területi szorzót, nem kell gépészeti rendszerekről csevegni.

 

A Közgáz vállalati pénzügyek bibliája, a „Brilli-Májersz”, úgy vezeti be a nettó jelenérték számítást mint ami kiváltja a”megtérülési idő” és „IRR” számításokat, mivel az utóbbiak használhatatlanok változó (pláne megforduló) pénzáramok esetén. Tipikusan ilyen az ingatlanprojekt is, főleg, ha nem egy-bérlős, „build-to-suit” projektről van szó. Bérlők jönnek-mennek, a bérbeadó a piaci viszonyoknak megfelelően csökkenti, növeli a bérleti díjakat, több éves szerződésnél mindig benne van az inflációkövetés, az ingatlan életének első öt éve után kifutnak a kedvezményként adott ingyenes hónapok, életbe lépnek az előre beépített bérleti díj emelések stb. Emiatt sokkal szofisztikáltabb értékelést jelent az NPV, a nettó jelenértékre diszkontált cash flow alapú modellezés.

 

De hát ki tud kávé mellett hosszú excel táblát babrálni, amikor elég annyit kérdezni „ a és mennyi a yieldje”?

 

Címkék: ingatlan fejlesztés tőke cash hozam megtérülés flow yield irr npv dcf diszkontált

Szólj hozzá!

Ha leegyszerűsítem Michael Jordan Porter versenyelméletét, két stratégia közül választhat egy ingatlanfejlesztő egy adott projekt pozicionálása során: költségdiktáló vagy differenciáló. Számomra a kettő közti különbséget egy angol papír-írószer nagykereskedő ügyvezetője magyarázta el legjobban. Eszerint kétfajta termék van, tömegtermék és egyedi termék. A tömegtermék nem különbözik versenytársaitól, hasonló minőségi paraméterek jellemzik (mindegy, hogy ez magas vagy alacsony minőség), a vevők nem tulajdonítanak neki egyedi jellemzőt és emiatt a gyártó/értékesítő cég kénytelen árban versenyezni a konkurenciával. Érthető, ha az olcsó sörök piacán vagy, akkor még olcsóbbnak kell lenned, mint a többiek, ha kínai cipőt árulsz, olcsóbbnak kell lenned, mind a többi kínai cipő. A b2b szegmensben ilyenkor jön az egymás alá ígérgetés és az internetes licit. Ebben a kategóriában a „jó” stratégia az, amit Porter költségdiktálónak hív. Innovációval, méretgazdaságossággal, felvásárlásokkal (vagy épp fordítva, kicsinek és hatékonynak maradva) a konkurencia költségszintje alatt kell maradni, hogy ki tudd véreztetni a versenytársakat és állandóan alá tudj ígérni a konkurens vállalatoknak. Itt az a rossz hír, hogy az állandó öldöklő árverseny gyilkos módon szedi áldozatait és aki nem fejlődik, hamar öngyilkos módon a saját költségszintje alatti áron kezdi árulni a portékáját (hányszor hallottam én ilyenkor a „stratégiai” döntés és a „piacszerzés” álságos indokát…)

 

Ezzel szemben, ha egyedivé tudod tenni a portékádat, akkor megnyílik számodra egy másik „új” piac. Olyan jellemzőkkel kell felruháznod az árudat, ami másoktól megkülönbözteti a terméket, itt jönnek be olyan mágikus szavak, mint a márkaépítés, a marketing, a réspiac. Ha más vagy, mint a többiek, akkor már többé nem az ár a meghatározó tényező, hiszen nem összehasonlíthatóak a termékek. A Nike, Mercedes, Heineken nem bonyolódik árversenybe, ellenben rengeteg pénzt költ arra, hogy más legyen, mint a versenytársai. Csak Nike cipőben kosarazhatsz úgy, mint „Air” Jordan, csak a Mercedesben érezheted magad királynak, és csak az jó fej, aki Heinekent iszik…Csodálatos, hogy hogyan teszik az olyan tömegterméket, mint a víz és a kávé egyedi termékké (ld Evian és Nespresso).

 

Mit jelent ez lefordítva egy ingatlanprojekt számára? Már a telek kiválasztásánál tudnod kell, költségdiktáló vagy differenciáló stratégiát választasz. Ha előbbit, akkor a projekted ki lesz téve a „piaci árak” versenyének. Ellenben egyszerűbb, rutinprojektet tudsz végigvinni: végy egy telket a Váci úton, terveztesd meg akármelyik nagyobb tervező céggel, aki látott már közelről irodát és add oda az értékesítést az első ingatlanügynökségnek, akinek a vezetőjével összefutottál egy ingatlanos bulin. Nagyot nem tévedhetsz, boldogan finanszírozza az ilyen fejlesztést bármelyik bank (nu persze nem az LBCS utáni 1-2 évben, de ennek is vége lesz egyszer), érti a szakma, értik a bérlők, érti a média. Igaz, ha épp a túlkínálat idején viszed piacra a projektedet, akkor naponta fog csörögni a telefonod: túl magas a bérleti díj, vidd lejjebb, hiszen a melletted lévő irodaház már 1 euróval olcsóbb…és jön az internetes licit, újabb és újabb ellenajánlatok és akkor elkezdesz számolni, hogy is jön ki majd az 1,2 ADSCR, amit oly könnyedén beígértél a bankodnak azon az éjjel…

 

Ezután elgondolkozol és összedobsz egy igazi különleges projektet. Keresel egy olyan helyet, ami igazi bukét ad a projektednek, vízpart, panoráma, műemlék épület, kitalálod, hogy mi kell a bérlőknek, ami a tucat-irodákban nem található meg (zöld üzemeltetés, emelt szintű biztonság, loftirodák), összehozol egy egyetemet, K+F központot. Mindehhez kitalálsz egy jó márkanevet és elkezded a fárasztó, de igazán élvezetes munkát. Felépíted a projektedet – a szakma előtt, a finanszírozási piacon, majd a médiában és végül a szó valóságos értelmében.

 

Az egyediséget nem könnyű és nem egyszerű megteremteni. Kreatívnak kell lenni, meglátni a kőben a szobrot, a problémában a lehetőséget, a szénporban a gyémántot. De megéri, mert amikor mások egymás alá licitálnak, te bemutatsz, amikor mások ajánlatot adnak, te prezentálsz, amikor mások egyszámjegyű bérleti díjban gondolkodnak, te a következő ügyfélpartit szervezed.

 

Sok sikert!

 

Címkék: ingatlan mercedes stratégia ár iroda márka nike porter heineken egyedi evian nespresso lbcs irodaprojekt költségdiktáló differenciáló

Szólj hozzá!

Legalábbis időről időre ilyen szalagcímeket láthatunk a sajtóban. Ilyenkor mindig felmerül bennem melyik piac? Az ingatlanpiac mely szegmense? Melyik országban? Mihez képest? Szűkítsük! Hír 2008 09. 09. dátummal (alig 1 héttel az ominózus LBCs napja előtt...) "Összeomlott a brit ingatlanpiac" szalagcím, kicsit tovább olvasunk: "Összeroskadt a brit ingatlanpiac a jelzálog-finanszírozás szinte teljes elapadása nyomán - áll a vezető brit ingatlanforgalmi piacfigyelő intézet kedden közzétett friss felmérésében. Szakértői előrejelzések meredek árzuhanást is jósolnak a következő két évre." (www.corp.origo.hu/ingatlan/20080909-brit-gazdasag-osszeomlott-az-ingatlanpiac-nincs-vasarlo-esnek-az-arak.html)

 

Hűha, meg kell kongatni a vészharangot, ne építs plázát, bériroda-házat, leállhatsz a raktárak fejlesztésével...de pár sorral lejjebb kiderül, hogy a lakástranzakciók száma csökkent a megelőző 3 hónapban az ingatlanügynökségek jelentése szerint. Hüm-hüm...Mit is jelent ez? Mr Smith el akarja adni a használt sorházi lakását (10 éve újította fel utoljára, a professzionális üzemeltetést hírből sem ismeri), de nem talál vevőt. Persze, hogy nem talál vevőt, hiszen "mindenki" tudja, hogy a lakásárak túlárazottak, így az x áron árult lakást csak x*0,8 áron akarják megvenni. Ennyiért pedig Mr Smith nem adja, hiszen a szomszédja tavaly még x*1,1 ért adta el a hasonló állapotban lévő ingatlanát.

Mire lehet ebből következtetni? Hogy az ingatlanügynökségeknek nehezebb munkája lesz. Kénytelenek megdolgozni a jutalékukért, terméket kreálni a nem-termékből, vevőt keresni, mediálni és (végre) valami hozzáadott értéket kreálni. Szörnyű kilátások... A közvetítőnek több a munkája, az ingatlantulajdonos (no meg a bankja) retteg, mert az ingatlana nem ér annyit, amennyi hitelt vett fel rá (hm, kényszerítette valaki?), a vevők pedig nem kapnak olyan finanszírozást, amihez szoktak (ingatlan értékének 100%-a).

Schumpeter szerint a válság megtisztítja a piacot, teremtő rombolásról beszél. Tessék utánanézni.

 

 

Címkék: ingatlan brit válság összeomlás lakáspiac közvetítők schumpeter lbcs

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása