Az ünnepek előtt megnéztem Cameron Avatar című filmjét 3D –ben és leesett az állam. Többször is. Először akkor, amikor az Imaxba próbáltunk vasárnap délutánra jegyet venni, de nem tudtunk, mert elfogyott az összes jegy (utoljára a múlt században ért olyan meglepetés, hogy ne tudtam volna moziba jegyet venni aznap este). Az Alleba még „mezítlábas” 3Dre volt jegy, oda mentünk, teltház… Másodszor az előzetesek alatt, amikor sorra adták le a jövőben filmeket (az Alice 3Dre gondolatban elő is jegyzetem magam), harmadszor pedig a film alatt, amikor kiderült, hogy valóban más élmény olyan filmet nézni, aminek a forgatókönyve, jelenetei tudatosan számolnak a 3D hatásaival és lehetőségeivel. Sokáig a 3D a természetfilmek és a gyerek animációk körül forgott, ezzel a filmmel áttört Hollywood egy szintet, és újraértelmezte a mozit…

Ingatlanpiaci szempontból épp ideje volt. Megmondom őszintén én már leírtam magamban a mozit mint üzletágat (és ezen keresztül mint bevásárlóközpont mágnesbérlőt), mondván,  ahogy a CD/DVDre épülő zenekiadást átalakította (tönkretette?) a peer-to-peer zenemegosztás, a torrent, és az iTunes, úgy a moziipar is hosszan tartó agónia elé néz. Nos, jelentem, tévedtem! A moziipar új üzleti modellt, saját monopóliumot (ld megkülönböztető stratégia) talált, amivel nem tud versenyezni az otthoni házimozi, az ingyenes letöltés és a 999 Ft-ért benzinkúton, hiperben ládából árult DVD.

 

Beaking news:  Az Avatar áttörte az 1 Milliárd dolláros álomhatárt…