A kérdés persze provokatív, mert igenis van valamiféle piaca a bérbe adható lakásoknak. Vidéken az „egyetemvárosokban”, ill. Budapesten is létezik egy –  egy részpiaca a kiadó lakásoknak. Ugyanakkor a választék lehangoló. Tipikus eset: Buda, 70-es években épült társasház, azóta se nyílászáró, se gépészeti berendezések cseréje nem volt, burkolatok, konyha elöregedett, vízóra nincs. (A polgároknak nem telik rá? Vagy nem találják a strangot?)  Mindez egyhavi átlagbérért, plusz rezsi (számla nélkül, naná, polgárék nem adóznak, csak amennyit muszáj).

 

A régi építésű lakások tulajdonosainak is meg kell érteniük: ha a lakásokat a piacra viszik, akkor a piac törvényeinek kell megfelelni. A piacon az ő lakásuk is egy termék. Ahhoz, hogy jó eladható termék legyen, pozícionálni kell. Fel kell ruházni egy „jó termék” tulajdonságaival. Kívánatossá tenni.  (Új burkolat, új kazán, nyílászárók szigetelése, netán cseréje.) Ehhez persze invesztálni kell a nagymama lakásába. Viszont ezzel a „fejlesztéssel”, létrejön a TERMÉK. Ami már eladható, kiadható.